2009. október 3., szombat

Olvadó tekintet…

Olvadnak már a napok…
s az izzadó táj
hűvös éj szobájában
pecsételt levelet hagyott.

Hol vannak hát a szabott
világ által kapott színes
szagok?

Hajnal pirkadó szikrájára
csókot lopnak a csillagok,
hol Eirinével hál a
csilingelést üvöltő
hitehagyott.

Meleg szívvel bontja
menyasszony ruháját a mának
s keblét simítja remegő
széllel, taposott világnak.

S ő békét köhint
a szakállas télre…

… majd tekintetét fonja
szürkülő szemébe
s igézve ő belehuny
a csicsergő reménybe.

Megjegyzés: 2009. február 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése