Maradjunk álmokban
kérlek ne emeld fejed!
Alattunk az ágy
árvalányhajból van s felettünk
a holdfény szól, szenderedj!
Lassan lesiklunk a domboldalon
de ne félj, erősen fogom kezed.
Halkak itt a fák, csupán tücskök
ciripelnek.
Csendesül a nappal és suttog a holdfény,
füleld a fák énekét s halld
mennyire szeretlek.
S ha álmodban azt hinnéd baj
ér te maradj csak, meg ne ijedj!
Mert én ott vagyok benned...
épp úgy ahogy te az én
szívem ott mélyen megkerested.
Húnyd le szemed s figyeld
miként szikráznak a csillagok
takarót neked
s ezernyi tünde cikázik köröttünk
hogy langyos szellő
simítsa folyton kis fejed.
S ha netán álmunk leple
mégis megrian, akkor se félj
csak bújj szorosan hozzám
kisfiam.
Fehér Dávid
2016 Júliusa
