2009. december 26., szombat

Karácsonyfa(égő)…


A tudat bele olvadt az
esetlen napokba…
Arcukat varrott mosolyok
öltöztetik karácsonyi díszbe,
de halott ma az értelem.

Azt hallottam: végre nem
marad sokáig a kábulat.
–Mi füstként ölel s szívet
farag a levásárolt agyakból. -

Áru vagy és haragszol?
Furcsa az élet… ki mérget
kér, csókot kap helyette…
Ki csókot szeretne: az még
ilyenkor is eretnek!

Keresd meg a sziréned!
Hátha ad egy keresztet…
Majd ölelgesd féltékenyen,
mint lángoló fenyőt
a félelem.

Fehér Dávid,2009. december 26.

2009. december 14., hétfő

Betonból virágzó…

Szél fújta hamu
siet át a hűvös utcán…
Útja elavult s alul pusztán
azt látja, ami az élet:

Véget könyörgő, hajlék
nélküli arcok nyílnak
rózsaként a szürke
földből.

Inni kérnek… savat,
és örök mérget.

Ölből emelik a halált…
Csókot várnak, s ha már
megkapták tovább hánynak.

Mocskos oldalad ez…,
Szennyes világ vagy!

Fehér Dávid, 2009. december 11.

2009. december 2., szerda

Gyermekfejet…

Nem kérek többé semmit…
csak ezt add meg nekem!
Kapsz cserébe bókot, seregnyit!
és egész valódat feledem.

Nem kérek mást megígérem…
Nem is adhatok sokat!
De könyörgöm, hadd ítéljem
kisfiúként e rút korokat!

Gyermekfejet adj nekem
és erős gyomrot a világhoz,
hogy ne tudjam ki van ellenem
s mi az, mit a köz sugároz!

Nem kérek többé semmit…
csak ne lássam mi ez köröttem!
Legyen, mi gondolatot enyhít
az áhított, gyermeki főmben!

Nem kérek mást megígérem,
én…én csak aludni szeretnék!
Hidd el, sosem kérdem
miért bántod, ki feleszmélt!

Fehér Dávid, 2009. december 1.