2010. június 9., szerda

Anyagok közt utazó...



Fény vagy csupán,
anyagok közt utazó…
A föld után az űr
az éter,

s mit eddig éltél,
csak fakó falú
mulató.

Nem ily bután nézel
majd a napba,
hazád lesz melege…
s nem lesz szükséged
falatra,

kitárul e kelepce.

Mondd! Szeretsz-e
langyos kövön fekve
azon tűnődni,
hogy keresd-e utad?

Megtalál ő ne félj!

Csak várd, míg
elhagyja tested
a tudat.

S ha e földet itt hagyod,
társaidra leltél…
a fény az alagút végén:

az lesz a te csillagod.

Fehér Dávid, 2010. június 4.