2016. május 27., péntek

Magadban, veled...

Itt fekszel...
...magadban, veled.
Porosodó emlékek
közt hempereg
az egykoron felemelkedett
jónak hitt feled.

Te magad vagy a poros
valóság s nem holmi
ártalom. Te magad hitted,
hogy szép az a korlát mely
folyton folyvást átkarol.

De nem ott ölel hol
csodákat várnál
s nem ott hol semmit...

Ajkaid ízlelik karmait
míg apránként de sötétlő
véred sejlik' árnyak
enyves nyelvén kik
lakomát ülnek a magadfajták
lelkén ismét,
hajnalig.

S újra meg újra
visszahánynak.

Itt fekszel...
magadban, veled.
Poros kacatok közt
köpköd téged
egykor fent hitt feled.

Fejedben gyilkosok
kószálnak s újra meg újra
ölnek... téged, magad,
egem, minket
és a jónak hitt
őket.

2016 Május