Nem… ez nem lehet
való… Szemembe
roppan a borús
felhők alatt elhaló
virág.
Ki lát, ha fáj? Ki hall,
ha kiált a pőre nőre
akadt okádva zihált
gyönyör?
Olcsó Aphroditéktől
taposott dohányszagú
pipacsmező…
Szőnyeged az, te blőd
jelzőktől ittas szerető!
Nem… ez nem lehet
való… Szürke eget
áthidaló pillámon
vonaglanak koszos
szárnyú pillangók…
Lassan belevesznek
a rút fehér égbe…
Ők lesznek a fertő…
akkor én miért ne?
Belém látva végre:
csak az enyészet
henyélne…
Nem… ez nem lehet
való… Kérlek,
mondd, hogy ez csak
rosszul megélt múló
illúzió.
Fehér Dávid, 2010. március 25.
