2016. október 15., szombat

Eltűnik arcodról...



Hol eltűnik arcodról a holdfény,
nappalok koldusává leszek ott én.
Felemelem kalapom a porból
s új csalódást keresek olykor.

Csilingelésért kopott gúnyám
reggel hűvös harmatot húz rám
s hamis könnyként nevetnek
pilláim használva eresznek.

Fel-felissza darabjaim egyenként
a minden reggel felkelő szeretnénk
s hol mégis inkább meg-megcsillan
csodát fest mellém majd elillan.

Bolyongom így míg reám jő az alkony,
Szürke koszorúm újból porba hajtom.
Szél fújta koszba, hogy új hold süssön belé,
visszafekszem s hallgatom a csillogó zenét.

Fehér Dávid
2016 Októbere

(Kép: http://feherdavid.blogspot.hu/2016/10/eltunik-arcodrol.html)

Szépiás karcok

Színes tündöklésbe
kezdett imhol
e szépiás világ.

Karom tűkkel bélelt
selymet ölelt
s nem éri más,
óvó sók nyaldossák
csupán.

Egymást meg-meglelik
a zord hegyektől'
karcolt sebek...

...csuklómon, rajtam,
bennem s ajkam is
egyre csak heged.

Barna itt a vér
s színtelen szók adnak
haragot.

Mert azt hittem élsz,
de a te arcod is
faragott...

Fehér Dávid
2016 Augusztusa

Ismerős otthonosság...

Amolyan furcsa otthonosság...
Az költözött belém. Bolyongom
felhőről felhőre önmagam egén.

Templomáért epedtem a csalóka
megnyugvásnak, de rozoga a
tető s remegnek rajta keresztjem...

...be-beesik az eső.

Eleve hitt' csodák márpedig
vannak! - Gondoltam én,
de az ívek mögött megbújt
csillogás nem más mint
remény.

Újabb tolvaj feszült a fának
rozsdás szögekkel tenyerében,
hol dobogás volt nemrég
most vér sejlik ki ott...

...hallani a csepegésem.

Amolyan furcsa otthonosság...
Az költözött belém. Fájón,
vörös pocsolyák közt
botorkál temlomában
az erény.

2016 Augusztusa