2010. február 19., péntek

Tarkón lőtt Fortuna…

Kétszer tépett leveléből
a szerencsegyalázat…
- Lóherémből fosztogatott
s nem hagyott mást
csak szakadt szárat. -

Kaphatnék érte szépet,
könnyűt és muzsikáltat,
de nem lesz szerencséje
az ilyen…- magamfajtának -.

Marad a magyarnak a
kényszerű gyalázat…
S én sem kapok mást…
csak zárt faágyat.

Eggyé válik velem
az ihletett magyarázat,
s énekem sem szól
majd másnak…
Csak neked…
tarkón lőtt Fortunának.

Fehér Dávid, 2010. február 12.