Üveggolyók

Megállsz megint, sóhajtva fújsz
mérgeket a kora esti ködbe.
Lépni fáj, hát nem teszed.
Csak bámulod a holnapot örökre.

Üveggolyók csillannak szerteszét
miket köréd rendez lelked súlya,
mindegyikben rejlik egy emlék
...olyané, kinek sosem volt múltja.

Ki elvesztette azt is mi sosem volt,
kinek mindene a hibátlan semmi.
Nem tudja már mit jelent az egység,
elkezdi hát őket zsebébe szedni.

Faarcok lézengnek előtted,
sárguló szemekkel néznek reád,
mert zsebed egyre csak tömöttebb
és te még érezni tudsz legalább...

Indulnod kell - magad is tudod...
Hisz szeretni itt már nem lehet.
Igaz, itt gyötrelem jutott...
de csodákat lel másutt a szemed.

Megállsz megint, sóhajtva fújsz
mérgeket az éjszakai ködbe.
Lépni fáj, hát állsz még picit
...egykori önmagad foszlányait kiköhögve.

2018 Márciusa

Tükör

S te állsz a tükör előtt...
Lábaidnál csak ajkaid remegőbbek.
Sziluetted halovány a szürkülettől
s lassuló pilláidon játszanak a könnyek.

Azt hitted még felismered őt...
ki tenyerét szorosan a tiédhez rakja,
tekinteted egyszerre sugall erőt
s mégis megtört benne önmagad alakja.

Mögötted fúriák kacagnak...
lelkedbe a háborúk színeit festve,
de benned már nincs nyoma haragnak,
a sok apró csalódás felemésztette.

S te csak állsz a tükör előtt...
mit félelmeid már-már összetörtek.
Engem bámulsz kit megölt,
hogy nem látom többé a sziluetted.

2018 Február

Be(nn)szélgetések

Szia, emlékszel még?
A minap beszéltünk...ÉN sétáltam veled.
Egészen hazáig kísértem szavaid,
míg elmeseltél mindent, mitől
szíved már olyrég nem nevet.

Hajnal volt és - amolyan csillogósan - hideg.
Én emlékszem, kacsaringózva nemsiettél' oda,
hol egykoron oly fontos volt neked.
Szomorún' karcolták magad előtt utad a kövek
s te csak analóg sétálva ismételted:
cserbenhagyott önnön hited.

Alig-alig tűnt fel, hogy most is
ott vagyok neked...

Emlékszel? Mesélted, hogy miért sétálsz
egymagad megint és mitől lógatod épp a fejed.
Én pedig közben azon tűnődtem:
hol lehet az otthonod és vajon...
meddig tarthatok én is veled?

Különös hajnal volt az... szikrázott fényed
a fagyott ködben, és ki-kialudtak mögöttünk
a hajlongó kandeláberek - folyvást halkuló
narancsszínt köhögtek.

Felelj kérlek! Igaz, mit rólad mesélnek?
Tudod! Mit magad is mondtál:
hogy a hajnalok csendjét te voltál ki elzenélted?

Szia, emlékszel még?
ÉN sétaltam azon a hajnalon veled!
Mikor meredten néztél
önmagammal te is farkasszemet.
S csak mentünk és mentünk
- mint aki többé soha nem szeret...
Te bennem s én benned kacskaringóztunk
mialatt - régóta fájó szigorral -
néztük magammal együtt a szemed.

2018 Január

#hajnalihangulat18128