2009. október 25., vasárnap

Torokfeszület…




Te lángoló keresztet
nyomtál le félve élők
torkán.

Mit tettél? Mondd,
miként érzett száradó
agyad?

Feláldozó tekinteted
elárulta orkánszínű
akaratod.

Kiestél a kietlen mezők
gyatra talajára s fogytán
a szavad.

Halva szabott csókod
nem segít a rusnya
főknek.

Csak gőgnek való
az áhított megbánás …

Gyilkos vagy… beléjük
oltottad a szentül hitt
csodádat.

De megperzselte
mindnyájuk szépülő
szemét.

Bocsánat… sokaknak
való az, de kérlek, te
ne várd.

Többé ne kívánd az
öklendett enyhülést!

Hisz nem neked szól,
csak a kereszt okoz
kínzó torokfeszülést.

Fehér Dávid, 2009. október 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése