2009. október 25., vasárnap
Torokfeszület…
Te lángoló keresztet
nyomtál le félve élők
torkán.
Mit tettél? Mondd,
miként érzett száradó
agyad?
Feláldozó tekinteted
elárulta orkánszínű
akaratod.
Kiestél a kietlen mezők
gyatra talajára s fogytán
a szavad.
Halva szabott csókod
nem segít a rusnya
főknek.
Csak gőgnek való
az áhított megbánás …
Gyilkos vagy… beléjük
oltottad a szentül hitt
csodádat.
De megperzselte
mindnyájuk szépülő
szemét.
Bocsánat… sokaknak
való az, de kérlek, te
ne várd.
Többé ne kívánd az
öklendett enyhülést!
Hisz nem neked szól,
csak a kereszt okoz
kínzó torokfeszülést.
Fehér Dávid, 2009. október 18.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése