2010. augusztus 27., péntek

Cserélt világ...



Fel-felissza
tenyeremből
az életet az epés
eszmélet…

Kevés a lényeg,
ha feléltek
a szépek.

Fénynek véltek
az elvérzett népek
s bár lassan, de
kiértek.

Fele már csak
vonala a létnek,
de mit reméltek…

…ti, kik valót
képre cseréltek?

Hisz elfolyik
a festék s mögötte
csak a temérdek
szövet.

Mit rózsának
szerettél, pusztán
cérnaköteg.

Exodust kértek,
mert a valóságtól
féltek…

De mondd! Megéri,
ha semmivé leszel?

Fehér Dávid, 2010. augusztus 25.

2010. augusztus 13., péntek

Együvé vált íriszünk…



Tűvé dermedtek
pilláid a keserű
szók hidegétől.

Árnyat rajzoltak
a szürke fellegekbe
ott, hol nemrég hőt

áhított a kopasz
szív.

Vívj
játékot a széllel,

várd, míg nem kérlel
s az utolsó csókgombot
szemedre kérd el!

Figyeld miként lesz
majd együvé íriszünk
a színszegény

reménnyel.

Fehér Dávid, 2010. augusztus 13.

2010. augusztus 11., szerda

Collato Pede…

Fátylat sző arcomra
a bódult pusztulás,
mit feketére fest
a méreg.

Mosolyt azt…
...csalj bele kérlek,
nem szeretném,
hogy sírni láss…

Adok hozzá rózsás
cérnát… és fogaknak
fehéret, de kérlek
csald meg a halált,
s kedvesen nézz
rám, hogy
ne féljek.

Úgy kérlek hóhéra
a létnek: gyors légy
és szemérmes!
Végezz velem
rögvest, mert
nemrég embernek
néztek.

Fehér Dávid, 2010. augusztus 7.