2012. április 9., hétfő

Magányos erkölcs…

Csillogó utcát sír az ég,
békaszerenádra
táncol az éjjel…
Tücsök kíséri a rég
elfeledett szemérmet.

Szomorú erkölcs kér
butító savakat,
koszos pohárba
sárga szert tölt…,
Bús tekintetét hordja
az óra, miközben
hányna a szennytől.

Idegen világtól rémült
pillantását rothadó restiben
festi be. Szíve szakad,
mert nem tudja, hogy
társát - a szemérmet -
érdemes keresni-e?!

Fehér Dávid, 2010. április 14.