Te maradj csak…
én majd felfogom
a szeleket…!
Nem érhet bántódás,
csak hunyd le a szemedet.!
Aludj nyugodtan,
megleszünk majd
valahogy. Álmodj
tündékkel, s szemhéjaddal
takard el a napot.
Feküdj kényelmesen…
ne mozdulj, lélegezz
mélyeket… s ne kérdezd,
hogy erőtlen karod
miért remeg.
Álmodd, hogy magad
vagy és láncaid többé
nem hisznek bolondnak.
És ne halld, hogy fattyak
a pusztításodról morognak.
Te maradj csak…
én majd felfogom
a szeleket…!
Tudd, hogy hű szolgád
már rég nem kesereg!
Felejtsd, hogy tekinteted
oly rég befalazták!
Nyugodj békében
szabadság!
Megjegyzés: Fehér Dávid, 2009. október 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése