2017. augusztus 18., péntek

Meg-megégünk...



Eleve csorba szót kiáltunk.
Gyengét és recéset.
Folyton folyvást sorba állunk
s azt énekeljük mi megéget.

Tudod... azt, mitől már
semmi sem tud fájni...
Mint érces hangú rigók
daloljuk, legyen az bármi.

S táncolunk rá...

Sorban állunk a vigadságért,
hosszú, viaszos sorokba
s csak táncolunk mint aki ráér
a boldogságért tolongva.

Pedig forró nap perzseli
a csodákat...

...Forró, akár csókjaink zsivalya
mit körmünkre égvén
belénk hint éjszakáink viasza.

S megégünk megint...

Csorba szókat kiáltunk a
a világba s mélyebb hangon
mint elébb, feltesszük újra
- s talán már nem hiába -
az éjjeli zenénk'.

Fehér Dávid,
2017 Júliusa

#Sandra_Silberzweig_painting

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése