Eleve csorba szót kiáltunk.
Gyengét és recéset.
Folyton folyvást sorba állunk
s azt énekeljük mi megéget.
Tudod... azt, mitől már
semmi sem tud fájni...
Mint érces hangú rigók
daloljuk, legyen az bármi.
S táncolunk rá...
Sorban állunk a vigadságért,
hosszú, viaszos sorokba
s csak táncolunk mint aki ráér
a boldogságért tolongva.
Pedig forró nap perzseli
a csodákat...
...Forró, akár csókjaink zsivalya
mit körmünkre égvén
belénk hint éjszakáink viasza.
S megégünk megint...
Csorba szókat kiáltunk a
a világba s mélyebb hangon
mint elébb, feltesszük újra
- s talán már nem hiába -
az éjjeli zenénk'.
Fehér Dávid,
2017 Júliusa
#Sandra_Silberzweig_painting
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése