Hajnal...
S megint egyedül botorkálsz haza.
Unott s lassú, mégis festői a város.
Belédpirkad a hajnal hűvos sóhaja,
te éber, de minden más még álmos.
Madárfütty viaskodik a zajjal,
mi körül ölel minden árva percet,
s te fáradtan, karöltve magaddal
keresgéled azt az egyet.
Megint fel-felbukkan benned a haza,
csiviteléstől lassan minden világos.
Az éjjel egyre hajnallá hasad...
Bár kerek e világ, valamit mégis hiányolsz.
FD, 170423
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése