Távolságot szül körénk
a tétova tündöklés,
ürességet.
Amorf univerzumokat
kerget köröttünk a szél,
amolyan, tünetlétet’.
Ismét nem láttalak meg
a fényhomályban.
Fel-felvillant kérdő
mosollyal Eiréném
de mint korábban,
elvakított ismét
a tétova tündöklés.
Fehér Dávid, 2013-04-09
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése