Kit láncok sosem érnek,
nem kiálthat valót,
a hajnal is érette ébred,
mégsem láthatja a jót…
De engem vakít rozsdafénye
az ölelő setétnek s vétek
volna nem szeretni
reményed,
te testem karcoló
rabság.
Hát emeld fejed ember
s vedd fel alakját
a halandók által
boldoggá avanzsált
képzeteknek.
Légy eretnek s haladj át
gyötrelmén a világnak,
de vigyázz, mert kit
igaz láncok érnek,
…többé már nem kiálthat!
Fehér Dávid, 2013-02-07
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése