Hittem másnak
bukott csodákat…
Hitem bágyadt,
múló fonál mag.
Éden karolt,
ha foglya voltam…
Oh! Miért nem vagyok
hazug vadonban?!
Álomlepedő alatt…
Ott… ott emlékszem
boldogság szaladt
mindenki szemében.
De kisarjadt a rút…
S nem tartok többé
vágyott gyapjút…,
azt tönkreszőtték!
A csodák csókja
ajkamon csak töredék
s az illúziót bontja
az akácos ölelés.
Fehér Dávid, 2010. január 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése