A tudat bele olvadt az
esetlen napokba…
Arcukat varrott mosolyok
öltöztetik karácsonyi díszbe,
de halott ma az értelem.
Azt hallottam: végre nem
marad sokáig a kábulat.
–Mi füstként ölel s szívet
farag a levásárolt agyakból. -
Áru vagy és haragszol?
Furcsa az élet… ki mérget
kér, csókot kap helyette…
Ki csókot szeretne: az még
ilyenkor is eretnek!
Keresd meg a sziréned!
Hátha ad egy keresztet…
Majd ölelgesd féltékenyen,
mint lángoló fenyőt
a félelem.
Fehér Dávid,2009. december 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése