Nem kérek többé semmit…
csak ezt add meg nekem!
Kapsz cserébe bókot, seregnyit!
és egész valódat feledem.
Nem kérek mást megígérem…
Nem is adhatok sokat!
De könyörgöm, hadd ítéljem
kisfiúként e rút korokat!
Gyermekfejet adj nekem
és erős gyomrot a világhoz,
hogy ne tudjam ki van ellenem
s mi az, mit a köz sugároz!
Nem kérek többé semmit…
csak ne lássam mi ez köröttem!
Legyen, mi gondolatot enyhít
az áhított, gyermeki főmben!
Nem kérek mást megígérem,
én…én csak aludni szeretnék!
Hidd el, sosem kérdem
miért bántod, ki feleszmélt!
Fehér Dávid, 2009. december 1.
megszámlálhatatlan, hogy hány ember tud(na) azonosulni a témával, a Márai-félék nem, de őket hanyagoljuk, sokan igen, így 19éves fejjel én is, úristentizenkilenc -gondolom- na kezd személyessé válni a komment, kerüld péter, rendben, kerülöm.
VálaszTörlésegy kicsit elveszni látszik az egyéni hangnemed. na persze ez a kosztolányis téma, és a klasszikus-modern képek hatása. de mindezek ellenére: csak kezd, de nem tűnik el teljesen, mind szívügyileg, mind gondolatilag, mind stílusilag ott vagy, nagyon ott vagy, érzem, érzik.
jajj, a "köz" kifejezés szerintem kilóg, izzadtam (mint kurva a templomban), hogy mondjak mást, de nem tudtam, mintha nem lenne más, mintha a magyar nyelv eladósodna, és csak ez maradt: köz. szóval kilóg, de nincs más.
gratulálok:
spitzner péter
Szia kedves Péter!
VálaszTörlésElőször is: nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmed!
Más: azt, hogy elveszik az egyéni hangnemem, sajnos magam nem ítélhetem meg. Hogy miért nem? Mert én nem tudom mi az, én nem látom, csak többek szerint van. De én igazából nem tudom pontosan mi az, ami az én stílusom. Talán azért, mert nem szoktam foglalkozni ilyenekkel, hisz az esetek nagy többségében úgy írok.
A köz szó... valóban, lehetséges. Magam sem voltam benne biztos, hogy nem, de sajnos anyelv korlátolt. Vagy én vagy is-is. Ez már csak aspektus kérdése.
Minden esetre szavaidból az érződött, hogy tetszett, amit olvastál és ennek nagyon örülök.
Köszönöm a figyelmet!
Dávid