Szél fújta hamu
siet át a hűvös utcán…
Útja elavult s alul pusztán
azt látja, ami az élet:
Véget könyörgő, hajlék
nélküli arcok nyílnak
rózsaként a szürke
földből.
Inni kérnek… savat,
és örök mérget.
Ölből emelik a halált…
Csókot várnak, s ha már
megkapták tovább hánynak.
Mocskos oldalad ez…,
Szennyes világ vagy!
Fehér Dávid, 2009. december 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése