Lassan ölelik egymást
a jóság pillái…
Tengervizet engednek
az óvott gömbök,
s arcunk talajára
halvány árnyakat
szárít a talán…
Ördög fordult felénk
s hazám,
…te csókot
adtál homlokára…
Orcád homokjára
taposott e világ,
s én nem tudtam
felemelni a hitvány
rönköket…
Árnyainkban vacog
a hiány s a hajnal
közelsége kiránt
a majdnem felölelt
boldogságból…
Fehér Dávid, 2013-01-19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése