Mámorban rekedtek…

Lassan fordulsz,
s álmosodni kezdek.
Sosem féltem,
pedig rémisztő
a sziluetted,

és az vagy te is…

Ébenszín tündökölsz
s nevetve hordod
kit e világ elenged.

Könnyű a dolgot,
hisz fehéres poraidon
csúszkálnak az
elesettek…

Fehér Dávid, 2011. május 27.