Porhanyós fala
vagy az embernek.
A faragottak torkán
olcsó nedv csorog,
s a világ bele-
bele iszik időnként.
Tudom, szeretnek…
pedig vakolatod
már jócskán kopott,
s így is hiszik a
csodádat.
Poklot szédül
benned az ember,
ki korának mindenét
tudta.
Ki ismerte a rút
pofádat, mégis
csókot költött
köré…
Furcsa tőled a
bocsánat, hát kérlek
maradjon ez az
ördögé!
Fehér Dávid, 2011. május 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése