Mondd! Mi leszek,
ha már nem e földön
taposom a romlásnak
mezejét?
Kirekesztenek akkor
tiport virágok, kik
elhagyták már a jóság
velejét?
Felelj! Kit bánthatok
majd, ha itt mindenki
megadja magát a
skalpolt fájdalomnak?
Kirángatott harc javam
lesz vagy én fekszem
majd erejét vesztett
virághalomban’?
Föld felettem és
alattam jeges gyökerek,
kik már potyogó szavamra
rég nem emlékszenek…
Az lesz hazám…
Az, mit könnyekből
kapok és lefagyasztva
reá nézhetnek a
kinevetett, elhagyott
vakok.
Vázámban csak
papírrózsák foszlanak
majd… vagy hamis
szolgák csókolják
a rothadt vihart?
Megjegyzés: Fehér Dávid, 2009. szeptember 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése