Tivornyázó sémák…

Rám omlottak a betűk…
a sémák haláltáncukat
járják agyamban.

Ocsmány tivornyától
kusza most minden
gondolat…

…pedig csak haragban
szóló etűdtől romlik
bennem a tiszta
attitűd… s ettől
én lidérceket látok.

Porhanyós bálványok
gyújtanak csendben
tüzet a lármázó
tömegben.

Az a világ kiégett
egyszer… és amit
új arcodban temetsz
el, csak a szikes
valóság.

Tivornyáznak a
sémák s én nem
találok vissza
hozzád.

Fehér Dávid, 2010. október 10.