Tűvé dermedtek
pilláid a keserű
szók hidegétől.
Árnyat rajzoltak
a szürke fellegekbe
ott, hol nemrég hőt
áhított a kopasz
szív.
Vívj
játékot a széllel,
várd, míg nem kérlel
s az utolsó csókgombot
szemedre kérd el!
Figyeld miként lesz
majd együvé íriszünk
a színszegény
reménnyel.
Fehér Dávid, 2010. augusztus 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése