Fátylat sző arcomra
a bódult pusztulás,
mit feketére fest
a méreg.
Mosolyt azt…
...csalj bele kérlek,
nem szeretném,
hogy sírni láss…
Adok hozzá rózsás
cérnát… és fogaknak
fehéret, de kérlek
csald meg a halált,
s kedvesen nézz
rám, hogy
ne féljek.
Úgy kérlek hóhéra
a létnek: gyors légy
és szemérmes!
Végezz velem
rögvest, mert
nemrég embernek
néztek.
Fehér Dávid, 2010. augusztus 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése