Amolyan furcsa otthonosság...
Az költözött belém. Bolyongom
felhőről felhőre önmagam egén.
Templomáért epedtem a csalóka
megnyugvásnak, de rozoga a
tető s remegnek rajta keresztjem...
...be-beesik az eső.
Eleve hitt' csodák márpedig
vannak! - Gondoltam én,
de az ívek mögött megbújt
csillogás nem más mint
remény.
Újabb tolvaj feszült a fának
rozsdás szögekkel tenyerében,
hol dobogás volt nemrég
most vér sejlik ki ott...
...hallani a csepegésem.
Amolyan furcsa otthonosság...
Az költözött belém. Fájón,
vörös pocsolyák közt
botorkál temlomában
az erény.
2016 Augusztusa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése