Apránként
belém fonnyadtak
a hazug virágok…
Mit szépnek hittem,
csak ferdén faragott
arcok által imádott
szikár rosttömeg…
Most öltet meg
kötegbe szőtt
fehér szirmok olcsó
mérgével az eszmélet…
S én félve kérem e mérget,
hisz ismerem a savakat…
Mégis marón szerette
arcom az áhítat,
miközben aranyat hittem
az ócskaság helyett…
Balgaság volt virágnak
hinni a szemed.
Megjegyzés: Fehér
Dávid, 2012-12-27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése