Félelem áztatta,
pornyálas szürkeség
mosódik köröttem,
elfolyó olajfestmény
arcát mutatja a lakótelep.
Kéretlen bárfattyak’
okádnak hű legény
módjára a tükörben,
okafogyott a nagy rejtvény:
miként lettek életek a terek?
Megvetéssel köszönt
mindünket az egység,
mit kérdések s a bűntudat
öntött össze.
- Felejtésköntöst’ viselő -
frontinolt’ szeressélt
kiáltanak belé a műurak,
mielőtt körbe-körbe...
Fehérmàjú cafkák duzzasztják
remegő lelkű ifjak máját
kik - zavartan köhögve -
az álmvesztett lelkek virágján
taposnak,
...talán már örökre.
Kéjköves seország’ ez a hely is.
Nevezhetnénk úgy is, hazánk
vagy hazudjuk csak otthonunknak?!
A bűbáj enyves mocskán
az angyalok már mind aludtak.
2017 December
Painting by Nicole GRAY
