Itt fekszel...
...magadban, veled.
Porosodó emlékek
közt hempereg
az egykoron felemelkedett
jónak hitt feled.
Te magad vagy a poros
valóság s nem holmi
ártalom. Te magad hitted,
hogy szép az a korlát mely
folyton folyvást átkarol.
De nem ott ölel hol
csodákat várnál
s nem ott hol semmit...
Ajkaid ízlelik karmait
míg apránként de sötétlő
véred sejlik' árnyak
enyves nyelvén kik
lakomát ülnek a magadfajták
lelkén ismét,
hajnalig.
S újra meg újra
visszahánynak.
Itt fekszel...
magadban, veled.
Poros kacatok közt
köpköd téged
egykor fent hitt feled.
Fejedben gyilkosok
kószálnak s újra meg újra
ölnek... téged, magad,
egem, minket
és a jónak hitt
őket.
2016 Május
